Hőmérséklet:
Fronthatás:
+ 13°C / + 16°C
nincs front
Időjárás
tovább az orvosmeteorológiához...

Alkotó búskomorság 8. - Karóval jött a Szépség Koldusa: József Attila

forrás: Göbölyös N. László
Nyomtatás kedvencekhez
Címkék: akotó búskomorság, józsef attila, költő, vers, szerelem, érzések, posztneoszürrealisták

Amikor sok-sok évvel ezelőtt úgy hozta a sorsom, hogy a pszichológiában kerestem megnyugvást, gyógyítóm, kedves, meleg hangú asszony elém tette a Rorschach-tesztet. Úgy ontottam a szabad asszociációkat, hogy magam is meglepődtem, pedig mindig is „poszt-neoszürrealistának" tekintettem magamat. Maga a doktornő is megdöbbent és közölte velem, hogy ilyen „gazdag" válaszokat eddig legfeljebb József Attila tesztjében látott.

Ez a vélemény több mint megtisztelő volt, egyben ijesztő is. Sosem hittem, hogy zseni vagyok, de a búskomorság olyan mélységeibe se süllyedtem soha, mint József Attila. A kettő valószínűleg össze is függött.

Költészete azonban mindig nagyon közel állt hozzám, olvasni, hallgatni is szeretem verseit: Major Tamástól, Berek Katitól, Latinovits Zoltántól, Jordán Tamástól, Hobótól - mindegyikük más-más dimenziót szólaltatott meg belőle, talán Major és Hobó voltak azok, akik leginkább megtalálták a benne rejlő, olykor nagyon fekete humort. Mert milyen fájdalmas röhögés van például ama „három utolsó vers" egyikében:

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat ígértél, nagy zsákkal
anyádnak, és most itt csücsülsz
mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van, gondja).


És akkor még olyan véleményt is hallottam, nem mástól, mint kisebbik fiamtól, hogy ha József Attila élne, akkor ma rapper lenne, mert a Tiszta szívvel-ben ugyanaz az a szívdobogásos, szókimondó elkeseredés van, mint az amerikai fekete rapekben! E verset Villonhoz is hasonlították már, végül is Villon és a rapperek sem állnak egymástól oly távol... (hasonló hatású a Kész a leltár is).


Sokszor leírták már, hogy József Attila egész életét a szeretet-éhség, és ezzel összefüggésben az örök Anya, az örök Nő reménytelen keresése határozta meg, erős Oedipus-komplexussal súlyosbítva. Akit a szerelem mindig „gyermekké tett", és ettől jobban szenvedett, mint az éhezéstől, a nélkülözéstől. Hat évig élt együtt Szántó Judittal, de az ő kapcsolatuk a költő szavaival „szövetség volt, s nem szerelem", mások nemhogy nem tartottak ki mellette ilyen sokáig, inkább csak kitaszítottságát erősítették benne. Ezért hagyhatott ránk örökül olyan megrázó verseket, mint a Kései sirató, (a halállal őt megcsaló anya, akit „sok kedves nőből próbál összeállítani" vagy az Óda (hogy is van ez az „édes mostohával és az eleven ággyal?″...) és ennek a végsőkig elszabadult lenyomata a „Szabad ötletek jegyzéke két ülésben" - az a füzet, amelyet Gyömrői Edit pszichológussal való találkozásai nyomán született.


„Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Így kívánja ő a szeretetet azért, hogy ne bántsák. Most ez a szerencsétlen bolond, nagy szerelmet táplál az analitikusával szemben pusztán azért, mert azt hiszi érzelmeiben, hogy az nem bántja. Nem veszi észre az analitikus gonoszságát, azt, hogy az csak heti 3 óra erejéig veszi őt emberszámba s azt is csak azért, mert kénytelen ennyire emberszámba venni a 40 pengőért, amelyre szüksége van s hogy még a havi 40 pengőért is csak azért foglalkozik vele, mikor foglalkozhatna mással is, mert ő egy mással is helyettesíthető, tehát mindegy, hogy kivel foglalkozik s ezért foglalkozik vele. Viszont, ha az ő analitikusa nem is vesztene semmit, ha másik pácienssel cserélné föl őt, ő vesztene, ha analitikusát mással cserélné föl, mert elölről kellene kezdenie mindent - 2 évet vesztene."

 


A szabad ötletek... dermesztő olvasmány, odavetett szavak, kamaszos káromkodások, a nőiség imádata és megtagadása egyszerre, szüzek és kurvák kívánsága és elűzése, vérfertőzés, szodómia fantáziaképei a kitörölhetetlen anyától a szeretve gyűlölt pszichológusig, aki a Nagyon fáj „múzsája" volt. Ez utóbbi végletes érzések bárkivel előfordulhatnak, aki egy ellenkező nemű gyógyítóhoz kerül - de nem mindig pusztul bele ezekbe az érzésekbe. (Mint ahogy én is itt vagyok...)


„Vajon arányos-e hozzám minden, ami van?"
- gyakran idézik ezt a sort a Szabad ötletekből. József Attila gyerekkorának rémült rácsodálkozásaira írta le, de valójában egész életének egyfajta mottója lehet. És a válasz csakis „nem" lehet annak a költőnek, aki azt tanítja: „A mindenséggel mérd magad". Ő, a törékeny testű költő, lelkében és szellemében az életnagyságúnál nagyobb volt, csak áltatta magát, hogy „túllépett e mai korcsmán" és ezáltal még nagyobb kín lett neki a föld lelketlen tömegvonzása. Ez szakította őt szét, nem az állítólagos skizofrénia, hogy csak pillanatokra találta meg azt a földöntúli, szenvedéllyel és szenvedéssel teli érzést, amelyet Az Ódában tökéletesen megfestett materiális és spirituális síkon egyaránt:


„Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár, hínár, a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény
borong -
tartalmadban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság"

Vajon véletlen lehet-e, hogy a 20. század egyik legszebb szerelmes versét egy hirtelen fellángolás szülte és nem tartós együttlét? Vajon véletlen-e, hogy az egyik „legpimaszabb" versében, A hetedikben előbb pokolbéli születéseit ecseteli, majd a nőkeresések következnek, végül megint csak a női univerzum két állócsillaga között jövendöli még búcsúját az élettől?

″S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra;
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy!″


És vajon véletlen volt-e, hogy az utolsó nagy szerelem, Kozmutza Flóra, aki később a barát/rivális Illyés Gyula felesége lett, szintén pszichológus volt? (A magyar gyógypedagógiai pszichológia megalapítója). A beteljesülés álmában élt a költő utolsó hónapjaiban, még akkor is, ha verseiben a boldogság reménye állandó félelmekkel párosult. Mielőtt szárszói vesztőhelyére ment, így búcsúzott levélben az élettől és a Nőtől:

„Kedves Flóra!
Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott".