Hőmérséklet:
Fronthatás:
+ 13°C / + 16°C
nincs front
Időjárás
tovább az orvosmeteorológiához...

Segítségnyújtás és akadályok

2010. 09. 28 16:00 forrás: MTI
Nyomtatás kedvencekhez
Címkék: segítség, baptista szereteszolgálat, katasztrófa, utazás, mentők
Segítségnyújtás és akadályok

Már-már megszokott kép: orvosok, speciális mentők, kutyák és vezetőik gyülekeznek Ferihegyen, várva gépük indulására, hogy az egy távoli országban bajba jutott emberek megsegítésére repítse őket. Ezeket a képsorokat millióan látják, mit sem tudva arról, kik, hogyan és főleg miből szervezik meg a mentőakciókat. A Baptista Szeretetszolgálat, amely mára kiemelten közhasznú alapítvány, nagy hátránnyal indult, mire a média fókuszába került. A kezdetekről, munkájukról és terveikről kérdezte az MTI-Press Szenczy Sándort, a szeretetszolgálat vezetőjét.

- Mikor és hogyan merült fel a Baptista Szeretetszolgálat létrehozásának gondolata?

- Kezdő lelkipásztorként, még 1996-ban, egy ima után gondolkodtam el azon: mi lenne, ha felállítanánk egy segélyszervezetet, amely akár itthon, akár külföldön segítséget tudna nyújtani a rászorultaknak. Ezt a felvetésemet hol csendes, hol hangos derű fogadta az egyházon belül és azon kívül is. Ettől függetlenül kapcsolatot kerestem a már működő segélyszervezetek vezetőivel. A válaszuk általában elutasító volt, de voltak olyanok is, akik azt mondták: ilyen névvel ne is kezdjünk hozzá, mert semmi sem fog történni. Volt, aki szó szerint azt közölte: legfeljebb őt támogathatom, de egyébként takarodjak el! Minden jel arra mutatott, hogy a Segítségnyújtás és akadályoksegélyszervezetek lapjai le vannak osztva a kapcsolati körrel együtt, és új szereplőt nem kívánnak látni.

- Mennyi ideig tartott, amíg ismert és hatékony szervezetet tudtak kialakítani?

- Az előbb említettek ellenére 1996-ban a Baptista Szeretetszolgálat bejegyzésre került, de mintegy tíz évnek kellett eltelnie, hogy igazán jól működő alapítvány legyünk és megfelelő kapcsolatokkal rendelkezzünk. Mindazt, ami a már működő szervezeteknek rendelkezésükre állt - az államtól kapott vagyontól kezdve a médiatámogatásig -, nekünk apránként kellett megszerezni. Nyilvánvaló volt, hogy én csak akkor tudok valamit tenni, bekapcsolódni a szociális ellátó rendszerbe, ha olyasmit végzek, amit más nem.

- Mi jelentette a kezdetet?

- Boszniával kezdődött, emellett folyamatosan szerveztük a csecsenföldi tevékenységünket. A Csecsenföldön lezajlott események bizonyára sokak emlékezetében élnek, mint az is, amikor az egyik segélyszervezet két munkatársát foglyul ejtették. Ennek nyomán a magyar segélyszervezetek a veszélyes zónától több száz kilométerre tették át székhelyüket. Én azonban két munkatársammal éppen az események gócpontja, Groznij felé vettem az irányt.

- Mennyire volt ez tudatos döntés?

- Teljesen tudatos volt. Elhatároztam, hogy nem keresztezem senkinek az útját, ha te mész balra, akkor én jobbra. Ez mindenesetre nem jelenti azt, hogy ha már valahol dolgozunk, akkor mások érkezése miatt azt abbahagyjuk. Ehelyett megvizsgáljuk, mi az, amivel ők nem foglakoznak. Ennek egyik példája a külföldi mentőcsapatok felállítása és működtetése. Ma már kicsit más a helyzet. Azt tapasztaljuk, hogy jönnek utánunk, koppintva, amit mi cselekszünk. De hát csak tegyék... - jegyzi meg mosolyogva Szenczy Sándor.


Alcím: Kenyérrel sem dobják vissza


- Óhatatlanul adódik a kérdés: milyen viszonyban állnak a többi magyarországi segélyszervezettel?


- Mi kifejezetten tisztelettel és szeretettel fordulunk az idősebb testvérszervezetek felé. Ezt mindenkor elmondjuk, bármiféle csalódás vagy támadás ér is bennünket. Márpedig ér. Nem olyan eszközökkel válaszolunk, amelyeket ellenünk használnak, inkább kivonulunk, és nem konfrontálódunk.

- Bibliai példával élve: még kenyérrel sem dobják vissza?


- Nem, nem, semmivel! Inkább izzó parazsat gyűjtünk a fejükre azzal, hogy áldást mondunk rájuk - feleli nevetve. - Lényeg az: jó, ha a segélyszervezetek között verseny van, nem számít, ki ér oda előbb, ez csak a rászorulóknak válhat előnyére. Az viszont baj, ha ez egymás letaposásával párosul. Például ha egy tőlünk elment munkatárs kapcsolatrendszerét veszik igénybe oly módon, hogy külföldön azt hihetik, ő még mindig nekünk dolgozik. Így használják többek között Afganisztánban szálláshelyeinket és a hozzátartozó infrastruktúrát.

- A kezdeti háromhoz viszonyítva hány fővel dolgoznak jelenleg?


- A kezdet kezdetén ők alternatív katonai szolgálatot teljesítettek, amire az akkori szabályok lehetőséget biztosítottak. Így nem kellett fegyvert fogniuk. Jelenleg száz fő körül van a munkatársak létszáma, akik közül hetven a különböző intézményeinknél dolgozik, a többiek szervezik a külső munkákat, foglakoznak a médiával és az európai uniós pályázatokkal.

- Kik azok, akiket piros ruhában lehet időnként a repülőtéren látni?


- Ők a mentők, akik önkéntes alapon segítenek. Egy mentés megszervezésekor sok száz önkéntes közül tudunk választani a szaktudást, a szükséges védőoltást, azonnali indulási készséget és sok más körülményt figyelembe véve.

- Milyen foglakozási körből kerülnek ki, és ki fizeti őket?


- Vannak köztük orvosok, tűzoltók, újságírók is, és sok más speciális szaktudással rendelkezők. Amennyiben mi hívjuk őket, akkor mi is fizetjük a költségeiket. Amikor valaki önként jelentkezik, akkor mindenről saját magának kell gondoskodnia.

- Ha már a pénznél és a költségeknél tartunk, akkor mennyit tesz ki egy mentőcsapat felszerelése és elindítása a világ egy másik szegletébe?

- Sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen vállalkozás tenger sok pénzbe kerül. Az emberek fejében röpködnek a tízmillió forintok, amikor valamelyik előadásunk során megkérdezzük őket. Pedig ez nagy tévedés, semmibe sem kerül.

- Ez nyilvánvalóan magyarázatra szorul: hogyan kell ezt érteni?

- Nos, egy tízfős mentőcsapat két kutyával és másfél tonna felszereléssel Ázsiába ingyen jut el, mert olyan szerződéseink vannak a légitársaságokkal, így a MALÉV-val is, amelyek értelmében katasztrófahelyzet esetén rendelkezésünkre bocsájtják az apparátusukat, intézkednek a munkatársak és a csomagok eljuttatásáról. Ennek alapján meghitelezik a kiadásokat. Ezt követően nekünk kilencven nap áll a rendelkezésünkre a költségek kiegyenlítésére, de addigra már beérkeznek az adományok.

- Az önök adományozói között vannak állampolgárok, cégek, bankok is, nyilván szeretnék tudni, hogyan és mire fordítják a kapott pénzt...


- A nemzetközi norma szerint a levont működési költségek hét és huszonöt százalék között mozognak. Ezt nem jogszabály írja elő, hanem így alakult. Amennyire én a hazai segélyszervezeteket ismerem, a működésre levont költség tíz százalék körül van. Ez a helyzet nálunk is, de volt olyan eset, amikor semmi nem került levonásra - például az erdélyi tehetségtámogató programunk esetében teljes egészében átengedtük a romániai partnernek, mert nekik nagyobb szükségük volt rá.

Segítségnyújtás és akadályok



Alcím: Groznijtól a "belövő szobáig"



- A híradásokból a közvélemény arra következtet, hogy önök folyton külföldön tevékenykednek. Mi a valós helyzet?

- Nos, a helyzet pont fordított. Az évi 1,4 milliárd forint adomány kilencven százalékát Magyarországon használjuk fel. Ezek a programjaink folyamatosan zajlanak. Amit a közvélemény a tévében láthat, az az úgynevezett médiaképes helyzet, a már példaként említett mentőcsapat indítása és az ahhoz kapcsolódó interjúk. Arról kevesen tudósítanak és tudnak, hogy mi mértük fel a Budapest alatti barlangokban lakó drogos fiatalok mindennapjait vagy az erdővárosok lakóinak helyzetét. Többen félreértik a tűcsere programunkat is, úgy vélik, hogy így segítjük drogozni a fiatalokat. Ezzel ellentétben mi személyes kapcsolatot akarunk velük tartani, és ha kell, a leszoktatásban is mellettük vagyunk, főleg most, az OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) bezárása után kialakult helyzetben. Az sem elhanyagolható, hogy nem hevernek használt tűk egy játszótér homokozójában. A velük való foglakozás jegyében kívánunk kialakítani úgynevezett belövő szobákat, ahol a drogosok steril körülmények között adhatják be az adagjukat.

- Az állam milyen módon támogatja az önök tevékenységét?


- Az államtól, hasonlóan egy önkormányzathoz, nem támogatást, hanem normatív támogatást kapunk, amely a mi esetünkben nem jelentős összeg. Az ennek a megemelésére vonatkozó képviselői javaslatot sajnos az előző Parlament nem fogadta el. Reméljük a téma a mostani ciklusban újra napirendre, sőt elfogadásra is kerül. Van viszont egy nagyon lényeges kérdés: közhasznú szervezetként ne kezeljenek úgy bennünket, mint egy termelő vállalatot, amelynek nyeresége után adót kell fizetnie.

- Mennyi adót és milyen jogcímen kell fizetniük?


- Legutóbb százmillió forint adót fizettünk be, amelynek a legjelentősebb része a forgalmi adó volt, de összességében minden olyan adónem benne foglaltatott, amely egy vállalkozásra is hárul. Ebben az a szörnyű, hogy ha - teszem fel - egy kiló kenyeret juttatok egy hajléktalannak, akkor azután még adóznom is kell. Ki az, aki azért adakozna, mert nekem be kell fizetnem az adót?

- Várható ebben valami elmozdulás?

- Igen, az új kormányzat úgy határozott, hogy az adományok után nem kell általános forgalmi adót fizetni, ezért több cég, amely eddig szemétdombra vitte a még nem lejárt szavatosságú élelmiszerét, újra jelentkezett nálunk. Ezek után lehetőség nyílik karitatív bolthálózat kialakítására, mert az oda beadott élelmiszer után nem kell adózni, és az ott keletkezett bevétel is adómentes lesz, ha azt szociális célokra fordítják. Feltett szándékunk ezt a javaslatot a Karitatív Tanács elé vinni, és az elképzeléshez mennél több támogatót megnyerni.

 
 
Részletes keresés Részletes keresés
Orvos kereső
Dr. Svéd Attila Szülészet-nőgyógyászat... Dr. Svéd Attila Szolnok