Hőmérséklet:
Fronthatás:
+ 13°C / + 16°C
nincs front
Időjárás
tovább az orvosmeteorológiához...

Szerelem

Nyomtatás kedvencekhez
Címkék: szerelem, visszautasítás, kapcsolat, férfi, nő
Szerelem

„Szerelemhez nem kell szépség / szerelemhez nem kell ész, / szerelemhez nem kell semmi más / csak szerelem kell és kész." Ebben a rövid dalban benne foglaltatik a szerelem esszenciája. Csakhogy az éremnek két oldala van: a szerelem egyszer mennyország, másszor pokol. Vajon a szerelem tényleg betegség, függőség, amiből ugyanúgy nehéz felgyógyulni, mint más szenvedélybetegségekből?

Közelítsük meg először a tudomány oldaláról a kérdést. Egy amerikai vizsgálatban a kutatók két kérdést intéztek a férfiakhoz és nőkhöz. Az egyik kérdés az volt: „Visszautasított-e már valaki téged, akit igazán szerettél?", a másik: „Elutasítottál-e már valakit, aki téged igazán szeretett?" A két kérdésre 95%-os arányban mind a nők, mind a férfiak igen választ adtak. Magyarán a viszonzatlan szerelem minden ember számára ismerős érzés. Nem meglepő. Ha megpróbálunk objektív módon elgondolkodni a dolgon, megállapíthatjuk, hogy a szerelem legnagyobb ellenségei a ragaszkodás, a vágy, az önfeláldozás, a figyelem, az álmok és célok intezitásának különbözősége. Valamint az idő. Ugyanis idővel megkopnak a szerelem tünetei: lanyhul a vágy, az érdeklődés, a heves tűz helyét felváltja a parázsló hamu. Mindezek ellenére a szerelem újból és újból leteríti az embereket a lábukról. Gyakran már az az érzésünk, hogy nem is a vágyunk tárgya a fontos, hanem maga az érzés. Vajon a szerelembe vagyunk szerelmesek?


Egy másik amerikai kutatásban olyan embereket tanulmányoztak, akik a kérdőív és saját bevallásuk alapján nagyon szerelmesek voltak. Az agy vizsgálata során fokozott agyműködést tapasztaltak az agy egyik nagyon kicsi, de fontos részében. Ez a kis terület jelentős szerepet játszik mindennapi örömeinkben, amiket az agy „boldogságközpontján" keresztül kapunk. Itt jön az érdekes felfedezés: ugyanis a szerelem hatására (belsőleg) termelt dopamint ezen a területen mesterségesen elő lehet idézni (külsőleg) méghozzá kokain bevitelével. Tehát a szerelem és a kokain ugyanazt a hatást váltja ki. Ennek az ismeretnek a birtokában a két kutató Fisher és Brown - végre magyarázatot talált arra, miért van az, hogy nehezen tudunk lemondani arról, akit nagyon szeretünk, bár az elhagyott bennünket. Ugyanis a szerelem érzete függőséghez vezethet, hasonlóan az alkoholhoz, kábítószerhez. A függőség kialakulása és megléte pedig azt jelzi, hogy valami nem stimmel velünk. Ha úgy érezzük, hogy a másik játssza életünkben a legfontosabb szerepet, egész nap rágondolunk, megváltozik hangulatunk, ha a közelünkben van, elhanyagoljuk barátaink, családtagjaink, vagy ha elmarad egy találkozó magunka roskadunk, akkor érdemes elgondolkodnunk, mi is történik valójában velünk? Ha egy másik személytől tesszük függővé boldogságunk, boldogtalanságra ítéljük magunk. Egyik embernek sem feladata, sem célja, hogy boldoggá tegye a másikat. Nem úgy kell talpon maradnunk, hogy nekidőlünk egymásnak, hanem támogatni, és jól, okosan szeretni egymást.