Hőmérséklet:
Fronthatás:
+ 13°C / + 16°C
nincs front
Időjárás
tovább az orvosmeteorológiához...

Lelki társ vagy virtuális szerető?

2011. 04. 08 10:00 forrás:
Nyomtatás kedvencekhez
Címkék: szemszögek, házasság, lelki társ, barátság, szerelem, internet, chat, közösségi oldalak
Lelki társ vagy virtuális szerető

Amióta a mindennapi kommunikáció részévé váltak a különböző közösségi oldalak chat felületei, illetve a speciális csevegő programok, megváltoztak a kapcsolattartási szokásaink is. Régi barátokkal, barátnőkkel tudunk itt beszélgetni, és bizony sokszor könnyebben megnyílunk annak, aki messze(bb) van. Ilyenkor viszont elmosódhatnak a határok, pláne különböző nemű beszélgető partnereknél, és már nem is egyértelmű, hogy csak baráti a viszonyunk, vagy a másik a lelki társunk, esetleg virtuális szeretőnk. Levélírónk, Gabriella a férjét kapta rajta, és a helyzet komolyabbnak tűnik, mint elsőre gondolnánk:

"Már nagyon régóta próbálok segítséget keresni, vagy csak valakinek elmondani az én történetemet. De belevágok a közepébe. 26 éve vagyunk házasok a férjemmel, két felnőtt lányunk van, egyikük már férjnél van. Mi külföldön élünk egy jó ideje. A helyzetünk elég érdekes, mert a páromnak most már jó néhány éve van egy "internetes" barátnője, akit én személy szerint is ismerek még otthonról. Ez egy elég régi barátság, annak idején, amíg otthon éltünk, elég sokat összejártunk velük, nyári vakációk, szilveszterek, stb. Nekik is vannak gyerekeik. Az egész azzal kezdődött, hogy kb. úgy 6 éve véletlenül megláttam, hogy a párom valakivel chat-el az interneten. Rákérdeztem, mire ő azt mondta, hogy igen beszélget ezzel az illetővel. Először nagyon megrázott a dolog. Aztán néhány évvel később már azt is bevallotta, hogy nem csak "plátói" kapcsolat van kettőjük között, mert annak idején, amikor még otthon voltunk, akkor ők közelebb is kerültek egymáshoz, csók, simogatás stb., arra, hogy le is feküdtek volna egymással, azt mondta, hogy nem tették. Nos, miután bevallotta, hogy szerelmes ebbe a nőbe, hát ez eléggé mellbe vágott. Mert ugye mit tudok én ezzel csinálni. Sajnos egy olyan helyzetben vagyok, hogy lépni ebben az esetben nem tudok. Már jó néhány éve beszélgetünk a lehetőségekről, mert már az elválás is feljött, mint egy "úgymond" megoldás, de azt hiszem, hogy az csak a suszternak jó - ahogy szegény Hofi Géza mondta az egyik viccében. Szóval eléggé meg vagyok zavarodva, mert ők ketten szeretik egymást, a párom váltig állítja, hogy ő még mindig szeret engem is, de tudom, hogy az már nem olyan, mint annak előtte. Bár természetesen 26 év után az a bizonyos szerelem már nem ugyanolyan. És természetesen ennek a nőnek is van házassági gondja, mert a férje alkoholista, akivel állítólag semmit sem lehet megbeszélni. Bár azért én már azon is elgondolkodtam, hogy mi hozhatta elő az alkoholizmusát, talán megtudott ő is valamit ideje korán és ezt a tüntető módot választotta - megjegyzem nem a legjobb mód. Én tudom, hogy én még mindig teljes szívemmel szeretem a férjemet és tudom, hogyha valami másfelé zökkentené a "kapcsolatukat", akkor ő visszajönne hozzám lélekben is, nemcsak szavakban. Hogy ezt honnan tudom, csak egy példa: amikor az ember megöleli a férjét, feleségét és az nem úgy ölel át, mint ahogy kellene, annak azért van valami oka. Aki szeret, az ölel, aki csak "elvisel", az lapogatja a hátadat, mint egy jó kutyának szokás. Most már így élünk 6 éve, és ami a legrosszabb, hogy kezdek hozzászokni ehhez. Az elején folyamatos sírógörcseim voltak, állandóan változott a hangulatom, ami még most is megvan. Próbálok mindent megtenni, hogy újra belém szeressen, de úgy érzem, hogy "szélmalomharcot" folytatok. A gyerekeinknek is elmondtuk már a kapcsolatunkat, és ők is teljesen hihetetlennek tartják, hogy a saját apjuk ennyi év után "váltani" akar. Köszönöm, hogy meghallgattak."


Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!