Hőmérséklet:
Fronthatás:
+ 13°C / + 16°C
nincs front
Időjárás
tovább az orvosmeteorológiához...

A bizalom határa(i)

2010. 01. 08 12:00 forrás:
Nyomtatás kedvencekhez
Címkék: szemszögek, szerelem, korkülönbség, idősebb férfi, csalódás, fájdalom

Sok nő habarodik bele nálánál jóval idősebb férfibe, ami valahol érthető is, hiszen egy idősebb emberről azt feltételezzük joggal, hogy érettebb, megbízhatóbb. Igen ám, de ez a bizalom kétoldalú dolog: mi van akkor, ha éppen a nagyobb korkülönbségből adódik a bizalmatlanság, a féltékenység? ″Nem tud szeretni eléggé?″ - teszi fel a kérdést nekünk, önmagának, a világnak levélírónk, Ági (20 éves).

„18 éves koromban összejöttem egy 39 éves férfivel, aki egy 5 éves kislány apukája volt, és épp válófélben. Egy vidéki egyesületben találkoztunk, anyukámmal szerettem volna összehozni, végül én habarodtam belé.
Korát meghazudtoló módon minimum 5 évet, de többet is letagadhatott volna. Olyan szép baba arca volt, hogy a mosolyától elolvadtam :). Én apa nélkül nőttem fel, így lehet, hogy némi apakomplexusom is van, ezért vonzódtam hozzá annyira. Feltettem már magamnak ezt a kérdést, de ebben sem vagyok biztos hogy ez a fő ok. Olyan párt szerettem volna, aki nem használ ki, nem csal meg, szeret, és kicsit érettebb az átlagnál. Ő még külsőre is sokkal fiatalabbnak tűnt a koránál. Első körben 14 hónapig bírtuk, és én utána elhagytam egy fiatalabb fiúért, amibe Ő belebetegedett.
2008. decemberében autóbaleset érte, és nem tudtam, hogy mi van Vele, de éreztem, ha most elveszítem, abba belehalok! Január közepétől az egyik barátunk "összehozott minket" újra. Elég bizalmatlanul indultunk neki ennek a kapcsolatnak, de egyszerűen nem bírtunk a másik nélkül élni. Ez az időszak május végéig tartott, folyamatosan megfigyeltetett, feltörte a postafiókom, iwiw-em, a naplómba beleolvasott, végül kirakott. Nekem ezután volt valakim, de csak hogy ne legyek egyedül, és hátha el tudja feledtetni, de nem tudta.[{szavazas}]
Két hónapot bírtam nélküle és rájöttem, hogy fontos az életemben, és megszavazott nekem még egy esélyt, bár a bizalom az nem volt makulátlan közöttünk a múltból adódóan, de nekiindultunk. Én úgy éreztem, hogy most lesz a legjobb, most ez egy olyan utolsó lehetőség az Élettől, hogy visszaadta nekem, hogy lemondtam a bulizásról, barátokról, mindenről, ami neki nem tetszett volna.
Mindig csak az elején, az ún. "udvarlási" időszakban mondta sokszor, hogy szeretlek, becézgetett, olyan sms-eket írt, amelyekből sugárzott, hogy boldog, és örül, hogy mellette vagyok, hogy vagyok neki Viszont az idő múlásával ez egyre csökkent, Sokáig dolgozott, utána még otthon is levelezések, munka... Én azt szerettem volna, hogy akkor csak együtt legyünk, csak ketten, se levelezés, se munka. Ő viszont úgy érezte, hogy én korlátozni akarom ezzel, és nem támogatni. Nem bírtam megérteni, hogy miért nem örül annak, hogy otthon lehet, hogy vacsorával várom haza. Ö attól is jól érezte magát, ha én mellett aludtam, de sosem húzott oda magához, pedig mondtam neki, hogy ez nagy szívfájdalmam, hogy ne mindig én kuncsorogjak oda. A lényeg CSAK jól érezte magát, nem boldognak. :(
Tény, hogy nekem július vége óta nincs munkám, és azóta otthon voltam a négy fal között, és csak vártam haza, nem tudtam magamat lefoglalni teljesen. Mostam, főztem, takarítottam, bevásároltam. Most azzal vigasztalnak az ismerőseim, hogy túl fiatal voltam hozzá, és nem értékelt, nekem élni, bulizni kell, rám talál még a nagy Ő. Már nem sírok. Két nappal ezelőtt még bőgtem mikor a kapcsolatunk szóba jött. Hiányzik is sokszor. Kérlek, segítsetek! Mit tanácsolnátok nekem?"


Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!