Akik tartósan belső szervi problémákkal küzdenek, azok jól tudják, hogy a tünetek nagyon gyakran vándorolnak, hullámzanak, ritkán jelentkeznek csak egy szervnél (pl. ritka, hogy valakinek tíz évig csak székrekedése legyen). Gyakran a tartós menstruációs görcsök mellet bélpanaszok vagy hólyagproblémák alakulnak ki, amihez fejfájás, hormonális zavarok vagy mozgásszervi panaszok is társulhatnak. A tünetek összevisszasága nagyon ijesztő lehet. Amikor belerúgunk a küszöbbe tudjuk, hogy mitől fáj a lábunk és napok múlva meggyógyul. Kellemetlen, de megnyugtató, hogy tudjuk mitől fáj. A belső szervek okozta tünetek sokkal ijesztőbbek. Úgy tűnik, hogy nincs semmiféle rendszer és összefüggés közöttük. 

Bár az orvosi szakirányok élesen elkülönülnek egymástól, a szerveink működése szorosan összefüggenek, üzennek egymásnak. Kapcsolatban állnak a fascia, a keringési-, hormonrendszer és az idegrendszer révén.

Ezt az üzengetést hívja a szakirodalom szervek közötti érzékenységnek (cross-organ sensitization).

Az előző részben részletesen bemutattam, ahogy egy szervünk kisugárzó tünetet produkál (viszcero-szomatikus reflex), azáltal, hogy a gerincvelőben rákapcsolódik egy szomatikus – az izmokhoz, a bőrhöz vagy az ízületekhez haladó- idegre. Ez a rákapcsolódás – idegi konvergencia – egy másik szerv idegsejtjére is megtörténhet. Ilyenkor egy szerv (viszcera) idege, egy másik szerv idegével lesz kapcsolatban. Ezért is nevezzük viszcero-viszcerális reflexnek.

Hogy néz ki a gyakorlatban a viszcero-viszcerális reflex?

Amikor nem boldog a bél…

Ismerős az a kellemetlen hascsikorgató érzés, amikor véletlenül egy megromlott ételt fogyasztunk el ebédre és pár óra után enyhén meggörnyedve, egyik kezünket a hasunkra tesszük, míg másikkal intünk, hogy mindenki álljon félre az útból, mert rohannunk kell a mosdóba? Ez a diszkomfort, helyét nehezen behatárolható érzés az elsődleges viszcerális fájdalom. Ilyenkor a romlott ételt a szervezet veszélynek ismeri fel és a belekben lévő receptorok aktívak lesznek. A “mérgezéstől” a szervezetünk viszonylag hamar megszabadul (hasmenés, hányás) és visszaáll a belekben a béke.

Amikor tartósan nem boldog a bél…

Ez gyakran előfordul sok beleket érintő kórképnél (IBS, krónikus székrekedés, vírus, baktérium…). Mivel a “támadás” tartós, a szervet beidegző idegek folyamatosan üzeneteket küldenek a gerincvelőbe, hogy “nem vagyok jól”. Ha ez a jel még tovább fennáll, egy idő után a gerincvelő is érintetté válik (centrális szenzitizáció). Ha megfigyeljük a lenti ábrát látjuk, hogy a hólyag felől és a bél felől érkező idegek a gerincvelőben találkoznak. Elég egyszerű kitalálni, hogy mi lehet a következménye a centrális szenzitizációnak. Egy idő után a hólyag idegei is túlérzékennyé válnak és ott is megjelennek gyulladásos mediátorok.

Történt “támadás” a hólyagban? Nem.
Megjelenhetnek hólyagtünetek (gyakori felfázás, éjszakai vizelés, stb. )? Igen.

Az IBS (irritabilis bélszindróma) és különböző hólyagszindrómák kéz a kézben járnak. Ennek a szoros kapcsolatnak egyik magyarázata a viszcero-viszcerális reflex.

És mit tud minderről az agyunk? Ha megnézzük a fenti ábrán az agyba siető zöld idegsejtet, látjuk, hogy mindkét szervtől szállít jeleket. Az agyunknak fogalma sincs honnan érkeznek a jelek. Nem tudja, hogy a béllel vagy a hólyaggal van-e a gond. A válasz e szerint fog megszületni. Hol bél, hol hólyagtünetek, hol pedig mozgásszervi panaszok jelentkeznek.

Így lehetséges visszatérő felfázás, gyakori vizelési probléma úgy, hogy a béllel van a gond. És így lehetséges, hogy néha nem tudják a páciensek, hogy urológushoz vagy belgyógyászhoz menjenek.

Miért jó nekünk, ha szerveink ilyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz?

Az evolúció tudta a dolgát. Azért alakult ki a belső szerveink e szorosan összefüggő rendszere, hogy minden egyes folyamatot ne az agyunknak kelljen felügyelni. Futás közben felgyorsul a szívverés és ezzel minden más szervben változás történik. Szaporább lesz a légzés, lassul a bélmozgás, felgyorsul a szénhidrátok égetése és számos más fiziológiás és hormonális változás adaptálódik a terheléshez.

Ahogy egy karmester sem irányítja a zenekar tagjainak minden mozdulatát, nem ellenőriz minden lefogott akkordot, úgy az agyunk sem tud a szerveink minden kis aktivitásáról. Mindketten a nagy egységért felelnek.

{BANNER}

Tyúk vagy tojás? Diagnosztikai nehézségek a belgyógyászatban.

A szervek közötti szoros idegi hálózat, nemcsak a fiziológiás folyamatokat segíti, tehermentesítve az agyat, hanem a különböző betegségek, diszfunkciók is “terjedhetnek”. Lehetséges, hogy visszatérő bélpanaszok hátterében egy kezeletlen méh probléma (endometriózis) lapul, amihez felfázások is társulnak? Mindhárom szerv tünetet produkál, de csak az egyikkel van gond, csak egyet kell kezelni. Na de melyik legyen az?

A szerveink egymással is szoros kapcsolatban vannak, nem csak a központi idegrendszerrel.

A kutatók is szembesültek ezzel a diagnosztizálási nehézséggel. Számos ember és állatkísérlettel próbálták kiismerni a belső szerveink viselkedését. Arra jutottak, hogy vannak anatómiailag/beidegzésileg egymáshoz nagyon közel álló szervek. Az alábbiakban bemutatok néhány gyakran előforduló párosítást.

Vastagbél <=> Húgyhólyag

Ez az egyik legjobb páros, amelyik hajlamos átkereszteződésre. Az irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedő betegek például gyakran számolnak be a húgyhólyag túlérzékenységével kapcsolatos tünetekről:

Ebben a forgatókönyvben az elsődleges működési zavar a bélből ered, de
másodlagosan a hólyag is érintetté válik.

Bár a hólyag ritkábban okoz bélpanaszokat, mint fordítva, mégis egy epidemiológiai (egy betegségek elterjedésének statisztikai vizsgálatával foglalkozó orvosi tudományág) vizsgálatban megfigyelték, hogy a hólyagfájdalom szindrómás betegeknél (interstitial cystitis) nagyon gyakoriak a krónikus  bélpanaszok, pl. IBS. Arra még nem találtak pontos választ, hogy melyik is volt előbb. A tyúk vagy a tojás, avagy a hólyag- vagy a béldiszfunkció.

Továbbá a székrekedés vagy a székelés közbeni erőlködés negatívan hathat a hólyagürítésre és még a vizelés gyakoriságát is befolyásolhatja.

Alsó húgyút/vastagbél <=> Nőgyógyászati szervek

A szervközi érzékenység megfigyelhető a nőgyógyászat és az urológia területén is. Ezt a kapcsolatot megfigyelték állatkísérletben, amikor hólyaggyulladást hoztak létre nőstény patkányoknál és ez a méhösszehúzódások csökkenését eredményezte.

Továbbá Berkley és munkatársai egy endometriózis patkánymodellben kimutatták, hogy a kóros endometriális szövetnövekedés közvetlenül befolyásolja a hüvelyi hiperérzékenység kialakulását. Ezzel magyarázható az endometriózisban szenvedő nők gyakori hüvely túlérzékenysége és/vagy az aktus közbeni fájdalom (dyspareunia).

A hüvely a csikló és a méh egy részének beidegzését a pudendális ideg látja el.

Szív <=> Gyomor <=> Nyelőcső

Nyelési nehézség, gombóc a torokban érzés, gyakori váladékképződés a torokban frusztráló jelenségek. De gondoltuk volna, hogy a nyelőcső neuroanatómiai és funkcionális kapcsolatban áll a szívvel? Egyre több bizonyíték utal erre az összefüggésre.

Esettanulmány: pajzsmirigy és gyomor panaszok.

P.A., 24 éves lány aki lapocka közötti fájdalommal keresett meg. Ennek okának keresése közben kiderült, hogy évek óta pajzsmirigy alulműködése van, valamint három hónapja, naponta többször sötétzöldes köpet képződik a gyomrában. Ez utóbbira – reflux gyanúja miatt – savlekötőt szedett.

A pajzsmirigy és a nyelőcső nem csak helyileg vannak közel egymáshoz, hanem kötőszövetileg és funkcionálisan is kapcsolatban állnak. A pajzsmirigy befolyásolja a nyelőcső és a gyomor motilitását.

Ezt az összefüggést én sem tudtam, amíg nem jelentkezett javulás mindkét tünetében és el nem kezdtem magyarázatot keresni a meglepő eredménynek.

Kezelés során a Stecco módszert alkalmaztam.

Mivel az alulműködést nem a Hashimotó autoimmun betegség okozta, megpróbáltuk a pajzsmirigy gyógyszerének adagját lépésről-lépésre lecsökkenteni. Abban reménykedtem, hogy ha a mirigy kötőszöveti hálózatában lévő feszüléseket feloldjuk, a mirigy nagyon boldog lesz és termelni fogja a hormonokat. Két hónap alatt teljesen elhagyta a gyógyszert és a vérképe is normál érteket mutatott. A köpetek megszűntek, és ahogy a terápia fő célpontja, a lapockafájdalom is.

Miért fontos erről beszélni?

Ahogy a bevezetőben írtam, a belső szervek okozta szerteágazó, rendszertelen tünetek ijesztőek, sokszor szorongáshoz és depresszióhoz vezethetnek. Megjelennek olyan – az aktuális egészségi állapotot tovább romboló – katasztrofizáló gondolatok, amelyek önreferenciálisak (az vagyok, amiben hiszek), negatívak és sokszor automatikusak.

Hogy miért ennyire erősek ezek a gondolatok (“mi van ha…”/ “nekem sosem lehet normális életem “/ “még csak 40 éves vagy, mi lesz ha…”) a belső szervi problémákkal küzdők körében? Mert nem tudják mi történik testükben, mert tüneteikben nincs rendszer, mert egyik nap semmi bajuk, másik nap mindenük fáj.

Mi sem tükrözi jobban az ilyen emberek lelkiállapotát és mindennapos kálváriáját, mint az egyik páciensem kétségbeesésének hangja:

“Komolyan, már mindenem fáj és zsibbad, de mindig máshol és már azt sem tudom milyen orvoshoz menjek. A nőgyógyász belgyógyászhoz, az pedig reumatológushoz küld. Már kezdem azt hinni, a fejemmel van a gond”.

De ha figyelembe vesszük a szervek közötti érzékenység modell adta elméletet, értelmet és logikus kapcsolatot láthatunk – és most ne kezdjünk el öndiagnózisokat felállítani-, a szerteágazó tünetek között.

Miért jó nekünk ha értjük, hogy mi történik testünkben?

Ha tudjuk és értjük, kognitívan felfogjuk mi történik testünkben – és ez tudományosan bizonyítva is van – segít megbirkózni az ezzel járó teherrel és enyhülést eredményez a tüneteinkben. A kognitív viselkedésterápia (CBT-cognitive behavioral therapy) módszertanának az alapját is a páciensek betegségükkel kapcsolatos edukálása, valamint a testében zajló folyamatok ismertetése képezi.

A mindfulness módszert is előszeretettel ajánlják a belső szervek okozta krónikus fájdalomban szenvedő pácienseknek. Akik a technikát rendszeresen gyakorolják – a test fizikai és érzelmi állapotának érzékelésével és tudatosításával – kevesebb katasztrofizáló gondolattól szenvednek és a fájdalomintenzitás csökkenését is képesek elérni. Az agyukban a félelemmel foglalkozó terület, az amygdala mérete már két hónap mindfulness gyakorlás után jelentősen lecsökken.

Az amygdala az emberi szervezet alapvető félelemrendszerét képviseli

Látjuk, mennyire fontos megértenünk belső szerveink működését és a fájdalom mechanizmusát, ahogy azt is, hogy ezen ismeretek birtokában mennyivel könnyebben megbirkózhatunk a tartós fájdalmakkal/ panaszokkal.

E cikk megírásával nem célom hiú reményeket kelteni. Nem gondolom, hogy a belső szerveink működésnek és azok frusztráló tüneteinek csupán megértésével mindenki meg fog gyógyulni. Nem mondom, hogy minden belső szervi probléma kezelhető manuálterápiával, ahogy azt sem, hogy nincs szükség orvosi kezelésre.

Nap mint nap látom pácienseim arcán a megkönnyebbülést – függetlenül a kezelés sikerességétől – , amikor ábrákkal és kutatásokkal elmagyarázom a tünetei közötti összefüggéseket.

Remélem, hogy üzenetem sok olyan belső szervi problémákkal küzdő emberhez eljut, akik már a kétségbeesés határán vannak, valamint olyan orvoskollégához, akik nyitottak a manuálteraputákkal való együttműködésre.

A tudomány és a tapasztalatom fényében ki merem jelenteni, hogy ez az együttműködés, összedolgozás egy újabb szintre tudná emelni a belgyógyászati problémák kezelését.

Hogyan kezeljük manuálterápiával a belső szerveket?

Hogy mi történik a rendelőben, hogyan vizsgálunk és hogyan néz ki a belső szerveink “masszázsa”? Hogyan lehet csupán pár pont megdörzsölésével befolyásolni a menstruációt vagy a belek mozgását? Tarts velem és tudj meg többet a VCT – viszcerális terápiáról.

A cikksorozat előző része: