leírás
Betegség leírása
A betegség Európában és USA-ban a férfiak leggyakrabban diagnosztizált tumoros megbetegedése.
Kialakulásának hátterében elsősorban genetikai és hormonális tényezők állnak.
A férfi nemi hormonnak önálló, tumor keltő (induktív) hatása nem bizonyított, ugyanakkor a daganat progresszióját az androgén felgyorsítja. Környezeti hatások, étrend (A és D vitamin hiány, fehérje dús táplálkozás) befolyásoló hatása valószínűsíthető.
Foglalkozással kapcsolatos környezeti tényezők szerepére is vannak adatok. A foglalkozásuk során kadmium hatásának kitett férfiakban (pl. forrasztás, galvanizálás, akkumulátor- és elemgyártás) magasabb a prosztatarák kifejlődésének kockázata, csakúgy, mint a gumigyári munkásoknál.
A prosztatarák a prosztata mirigyeit bélelő hámból kiinduló rosszindulatú daganat, amely növekedése, burjánzása során a prosztata mirigyeihez többé-kevésbé hasonló mirigyszerű struktúrákat képez, vagyis szerkezetét tekintve a prosztatarák ún. mirigyes rák (adenocarcinoma).
Kis százalékban egyéb, így a prosztata izomszövetéből kiinduló tumor (rhabdomyosarcoma) is ismert, melynek progressziója gyorsabb és gyógy hajlama rosszabb.
Ugyancsak ritka szövettani forma a prosztata mirigyeinek kivezető csöveiből kialakuló, ún. intraductalis neoplasia, mely elhelyezkedése és viselkedése alapján lehet elsődleges (primer) és másodlagos (secunder).
Betegség tünetei
A betegségre utaló korai tünetek nincsenek, gyakran már csak az előrehaladott és sebészileg sem teljes mértékben gyógyítható formában figyelhető meg.
Ekkor a jóindulatú prosztata megnagyobbodásra jellemző elzáródásos és irritatív tünetek jelentkezhetnek (gyakori vizeletürítési inger, éjszakai vizeletürítés, szakaszos vizeletürítés, fájdalmas vizelés), de sokkal gyorsabban rosszabbodnak, és nem vagy nagyon mérsékelten javulnak gyógyszerekre. Sokszor reumásnak tűnő fájdalmak hátterében a prosztatarák okozta csont áttétet diagnosztizálhatjuk.
Alkalmanként véres vizelet vagy ondó hívja fel a figyelmet a prosztatarákra.
diagnózis
- Csontscintigráfia
- Endoszkópos vizsgálat
- MRI vizsgálat
- CT vizsgálat
- Szövettani vizsgálat
- Ultrahang vizsgálat
- Vérvétel
- Rectalis digitalis vizsgálat
- Fizikális vizsgálat
- Kórelőzmény
A beteg gondos kikérdezése panaszairól, a kórelőzmény felvétele, melyet teljes körű fizikális kivizsgálás követ.
Fizikális vizsgálat során minden alkalommal elvégzésre kerül a prosztata direkt tapintása ún. rectalis digitalis vizsgálattal. A tapintás során a vizsgáló orvos a prosztata méretét, az állományban tapintható gócokat, továbbá a prosztata környezetéhez való viszonyát vizsgálja.
A kivizsgálásnak másik fontos része a vérminta laboratóriumi vizsgálata, mely során prosztataspecifikus antigén (PSA) vérben, illetve szérumban lévő szintje kerül megállapítása. A PSA koncentrációja a szérumban normálisan - az alkalmazott módszertől függően - 3-4 ng/ml (nanogramm/milliliter) alatt van. Prosztata jóindulatú megnagyobbodása és prosztata daganata esetén is emelkedhet a PSA vérszintje. Így a vizsgálat nem mondható teljesen specifikusnak prosztata daganat kimutatására.
A vizsgálat során elvégezhető a prosztata ultrahangos vizsgálata, melyet trans-rectalis (végbél) fejjel végeznek. A vizsgálat során a tumorgyanús területek hypoechogen gócként (ultrahangon fekete foltként) ábrázolódnak.
PSA emelkedés, illetve gyanús tapintási lelet esetén, alkalmanként még normál PSA szint mellett is a diagnózis felállításához szövettani mintavételt szükséges végezni a prosztata állományából. Szövettani vizsgálat minden esetben a prosztata tűbiopsziás vizsgálatát jelenti, mely ultrahang vezérléssel vagy végbélen, vagy gáton keresztül kerül elvégzésre.
A kivett szövetminták mikroszkópos kórszövettani vizsgálat céljából patológiai laboratóriumba kerülnek. Terápiás beavatkozások alapjául csakis a kórszövettani vizsgálattal igazolt rákdiagnózis szolgálhat.
A prosztatarák diagnózisát követő kivizsgálás elsősorban a rák kiterjedése mértékének meghatározására irányul. A terápia helyes megválasztása érdekében fontos minél pontosabban megállapítani, hogy milyen kiterjedésű a rák. Vajon az csak a prosztata körülírt területére korlátozódik, vagy annak egész állományát beszűrte, továbbá hogy áttörte-e már a prosztata kötőszövetes tokját vagy sem. Fontos annak megállapítása is, hogy a rák terjedése kapcsán a szervezet mely részei váltak érintetté.
Mindez ugyanis alapvetően befolyásolja azt, hogy milyen terápiás eljárás alkalmazható. Ezt az eljárást szaknyelven a rák stádiuma meghatározásának (staging-nek) nevezik. A stádium pontos meghatározása érdekében a korábban ismertetett vizsgálatok esetleges megismétlése mellett más speciális kiegészítő vizsgálatokra is sor kerülhet.
Esetenként szükségessé válhat komputertomográfiás (CT) és/vagy mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatok elvégzése is, a rák kiterjedésének pontosabb meghatározása, illetve esetleges áttétek jelenlétének megállapítása vagy kizárása céljából.
Prosztata daganat kiterjedésének meghatározására különösen alkalmas eszköz a végbél MRI (Coil MRI) vizsgálat.
Amennyiben gyanú merül fel, hogy a tumor áttörte a prosztata tokját, a környező szervekre is terjed, úgy húgyhólyag és végbél endoszkópos vizsgálata (tükrözése) is elvégezhető.
Távoli csont áttétek felfedezésére csontscintigráfia, a csont izotópos vizsgálata végezhető el.
kezelés
A prosztata daganat kezelése nagymértékben függ a daganat kiterjedésétől (staging) a differenciáltsági fokától (Gleason féle beosztás), a beteg korától és egyéb kísérő betegségeitől is.
Idős, rossz szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) állapotban lévő, vagy tüdőbetegségben szenvedő betegeknél a sebészi megoldás többnyire nem javasolt, alternatívaként sugár- és alkalmanként hormonkezelés, vagy ezek kombinációja alkalmazható.
Ha a prosztatarák nem terjed túl a prosztata tokján, a prosztata sebészi eltávolítása rendszerint kielégítő eredményt ad. A rákos prosztata műtéti eltávolítása többféle módon történhet, hasi vagy gáttáji metszésen keresztül, nyitott, vagy laparoszkópos műtéttel.
A prosztata műtéti eltávolítása után incontinentia (vizeletvesztés), merevedési zavarok fordulhatnak elő. Bizonyos alacsony rizikójú csoportokban ideg kímélő prosztata eltávolítás szóba jöhet, ekkor a fenti szövődmények alacsonyabb százalékban fordulnak elő, ugyanakkor a tumor kiújulásának az esélye ekkor nagyobb. A prosztata-eltávolításon átesett férfiaknál azonban ekkor sincs ondótermelés, így közösülés alkalmával nincs magömlés sem.
Sugárkezelést hazánkban főként kiterjedtebb daganatok esetén, vagy sebészi utókezelés részeként alkalmazzuk, valamint a csont áttétek kezelésében játszik fontos szerepet.
A besugárzás történhet külső sugárforrásból valamint a prosztata állományába behelyezett sugárforrásból.
A prosztata, és nem kis mértékben a belőle kiinduló rák fejlődése is a tesztoszteron és más hím nemi hormonok (androgének) jelenlététől függő, vagyis hormonfüggő folyamat. A prosztata daganatokban alkalmazott hormonterápia első formája (mely effektivitását tekintve ma is gold standard) a műtéti kasztráció, azaz a herék eltávolítása volt. A herék eltávolítása után a vér, illetve a vérszérum tesztoszteron-szintje rövid időn belül drasztikusan lecsökken, és a rákos prosztata jelentősen megkisebbedik, zsugorodik, a daganat is nagyrészt visszafejlődik: a daganat fejlődése (progressziója) megszűnik. Az eljárás természetesen minden esetben a szexuális potencia végleges elvesztésével jár.
Mód van a herék hormontermelésének gyógyszeres kiiktatására, illetve felfüggesztésére is, melyet kémiai kasztrációnak neveznek. A hormonterápiának az évek során több más, eltérő hatásmechanizmus révén ható formája alakult ki és került bevezetésre. Egyik legkorábban kialakult formája a tesztoszteronnal ellentétesen ható női nemi hormonok, az ún. ösztrogének adagolása, tabletták formájában. Ezek nemcsak hogy semlegesítik a tesztoszteron hatását, de nagy adagokban adagolva annak termelődését is visszaszorítják.
A hormonkezelés másik módja ún. anti-androgének, androgénblokkolók adagolása. Ezek magában a prosztatában hatnak, éspedig oly módon, hogy prosztatasejtek hormonérzékelő receptoraihoz kapcsolódva gátolják a tesztoszteron, illetve a belőle a szervezetben képződő termék (dihidro-tesztoszteron) sejtekhez való kötődését, így megakadályozva, hogy azok a ráksejtekre a növekedést serkentő hatásukat kifejthessék.
Napjainkban a hormonterápia fegyvertára új anyagokkal is bővült, melyeket röviden LHRH analógoknak neveznek. Ezek olyan vegyületek, amelyek az agyalapi mirigyben képződő szabályozó hormonok termelődésének gátlása révén, tehát közvetve csökkentik a tesztoszteron termelődését.
A legeredményesebb hormon kezelés forma jelenleg az ún. totális androgén blokád (TAB), mikor a korábban ismertetett sebészi vagy kémiai kasztrációt anti-androgének adagolásával egészítik ki. Ez többek szerint hatásosabb, mint egyik vagy másik eljárás külön-külön.
Prosztata tumorra természetes gyógymód nem ismert, szakorvoshoz fordulás minden esetben szükséges.
Igen fontos, hogy 45 év felett minden férfi rendszeres prosztata rákszűrésen megjelenjen, hiszen az időben felfedezett kis kiterjedésű daganat kezelése sokkal kevésbé megterhelő és jóval hatékonyabb, mint az előrehaladott, metasztatizáló (áttétet adó) tumorok kezelése.
Hatékony betegkommunikáció - Valeant
