Hőmérséklet:
Fronthatás:
+ 13°C / + 16°C
nincs front
Időjárás
tovább az orvosmeteorológiához...

Hogyan lehet mérni az elhízás mértékét

forrás: Medipress
Nyomtatás kedvencekhez
Címkék: súlyfelesleg, elhízás, BMI, soványság
Hogyan lehet mérni az elhízás mértékét

A testsúly elosztva a testmagasság négyzetével. Ezt a testtömeg-indexként (BMI) ismert egyszerű képletet használják naponta az orvosok és a kutatók, hogy meghatározzák páciensek alultápláltságának, vagy éppen elhízottságának mértékét. De vajon létezik-e jobb módszer a kövérség mérésére? Az elmúlt években számos vélemény fogalmazódott meg, melyek kétségbe vonták a hagyományosnak mondható testtömeg-index megbízhatóságát a túlsúly mértékének megállapításában, mivel ez a képlet figyelmen kívül hagyja a zsírtömeg és az izomtömeg egymáshoz viszonyított arányát.

Emiatt a hiányosság miatt egy testépítő azonos testtömeg-indexszel rendelkezhet, mint sörhasú társa, aki soha életében nem sportolt. A BMI ráadásul a zsírszövetek testen belüli elhelyezkedését sem veszi figyelembe, pedig például a hasi tájékon lerakódott zsírréteg jobban megnöveli a szívbetegségek és cukorbetegség kialakulásának kockázatát, mint a test többi részén kialakult zsírpárnák.


Tehát létezik alternatívája a BMI-nek? A bio-impedancia méréssel például lehetőség nyílik a zsírszövetek és az izomszövetek differenciálására, ami nagy előnyt jelent a testtömeg-indexszel összehasonlítva.


Dr. Andrew Rundle és két kutatótársa vizsgálataik során összehasonlították a BMI-t öt másik alternatív mérési formával, hogy kiderüljön, melyik módszerrel lehet leghatékonyabban előre következtetni a magas vérnyomásra, a magas koleszterinszintre és a metabolikus szindrómára, melyek a szívbetegségek és a diabétesz előjelei lehetnek. Az öt alternatív módszer a következők voltak: zsírtömeg-index, zsírmentes tömeg-index, derékbőség, a derékbőség a testmagasság aránya, valamint százalékos testzsír.


A kutatásból kiderült, hogy a két mérési módszer, mely figyelembe vette a derékbőséget, valamivel megbízhatóbbnak bizonyult a glükóz és az alacsony HDL koleszterin meghatározásában, a zsírtömeg százalékos mérése pedig egy kicsit jobbnak bizonyult az LDL koleszterin mérésében, mégis összességében továbbra is a BMI számított a legmegbízhatóbb mérési módszernek, összegezte a kutatás eredményeit Steve Mooney, a tanulmány PhD hallgató szerzője.


„Bizonyos szélsőséges esetekben tehát ugyan léteznek jobb mérési módszerek a BMI-nél, de az átlagemberek se nem testépítők, se nem kórosan elhízottak, ezért összességében továbbra is a testtömeg-index marad a legmegbízhatóbb módszer a túlsúly és a potenciális egészségügyi kockázatok mérésre, ráadásul a képlet pofonegyszerű és bárki alkalmazni tudja" - nyilatkozta Mooney.


A tanulmányt az Obesity Research & Clinical Practice című szakfolyóirat online kiadásában publikálták.Emiatt a hiányosság miatt egy testépítő azonos testtömeg-indexszel rendelkezhet, mint sörhasú társa, aki soha életében nem sportolt. A BMI ráadásul a zsírszövetek testen belüli elhelyezkedését sem veszi figyelembe, pedig például a hasi tájékon lerakódott zsírréteg jobban megnöveli a szívbetegségek és cukorbetegség kialakulásának kockázatát, mint a test többi részén kialakult zsírpárnák.


Tehát létezik alternatívája a BMI-nek? A bio-impedancia méréssel például lehetőség nyílik a zsírszövetek és az izomszövetek differenciálására, ami nagy előnyt jelent a testtömeg-indexszel összehasonlítva.


Dr. Andrew Rundle és két kutatótársa vizsgálataik során összehasonlították a BMI-t öt másik alternatív mérési formával, hogy kiderüljön, melyik módszerrel lehet leghatékonyabban előre következtetni a magas vérnyomásra, a magas koleszterinszintre és a metabolikus szindrómára, melyek a szívbetegségek és a diabétesz előjelei lehetnek. Az öt alternatív módszer a következők voltak: zsírtömeg-index, zsírmentes tömeg-index, derékbőség, a derékbőség a testmagasság aránya, valamint százalékos testzsír.


A kutatásból kiderült, hogy a két mérési módszer, mely figyelembe vette a derékbőséget, valamivel megbízhatóbbnak bizonyult a glükóz és az alacsony HDL koleszterin meghatározásában, a zsírtömeg százalékos mérése pedig egy kicsit jobbnak bizonyult az LDL koleszterin mérésében, mégis összességében továbbra is a BMI számított a legmegbízhatóbb mérési módszernek, összegezte a kutatás eredményeit Steve Mooney, a tanulmány PhD hallgató szerzője.


„Bizonyos szélsőséges esetekben tehát ugyan léteznek jobb mérési módszerek a BMI-nél, de az átlagemberek se nem testépítők, se nem kórosan elhízottak, ezért összességében továbbra is a testtömeg-index marad a legmegbízhatóbb módszer a túlsúly és a potenciális egészségügyi kockázatok mérésre, ráadásul a képlet pofonegyszerű és bárki alkalmazni tudja" - nyilatkozta Mooney.


A tanulmányt az Obesity Research & Clinical Practice című szakfolyóirat online kiadásában publikálták.