Hőmérséklet:
Fronthatás:
+ 13°C / + 16°C
nincs front
Időjárás
tovább az orvosmeteorológiához...

A Parkinson-kór témakörében leggyakrabban felmerülő kérdések

2009. 05. 06 16:36 forrás:
Nyomtatás kedvencekhez

Az alábbi összeállítás segítségével szeretnénk olvasóink számára a tárgykörben leggyakrabban előforduló kérdésekre, könnyen érthető, informatív válaszokat adni. A cikkben szereplő kérdéseket valódi érintettek tették fel nekünk, közreadásuktól azt reméljük, hogy olvasóink ezután sokkal tisztább képet kapnak a Parkinson-kór tüneteivel, kezelésével kapcsolatban.

1. Örökölhető-e a Parkinson-kór? Az elmúlt évek során mind a nővéremnél, mind a bátyámnál Parkinson-kórt állapítottak meg. Létezik-e olyan teszt, amivel megállapítható, hogy én is ebben fogok megbetegedni? Én 80 éves vagyok, a nővérem 84 és a bátyám 86.

Az esetek többségében elmondhatjuk, hogy a Parkinson-kór nem örökletes. Miután ez egy igen gyakori rendellenesség, ezért ha egy családon belül két személynél is ezt a betegséget állapítják meg, akkor sokkal inkább véletlen egybeesésről van szó, mint egy genetikai mintázat megnyilvánulásáról.

Nem, jelenleg nem létezik olyan teszt (vizsgálat), mely jelezné azt, hogy kinél fog esetleg kialakulni a Parkinson-kór.

2. A Parkinson-kór első tüneteinek megjelenése vagy a diagnózis bizonyossá válása előtt, mennyivel korábban van már jelen a szervezetünkben a Parkinson-kór? A tünetek megjelenése előtt kimutatható-e a dopamin csökkenése illetve a betegség kialakulásának folyamata?

Amiről tudomásunk van, az az, hogy a Parkinson-kór első motoros (mozgásos) jeleinek (remegés, lelassult mozgás, a mozgás kezdeményezésének nehézsége, bizonytalan egyensúly stb.) megjelenése előtt a substantia nigra-ban található dopamint termelő sejtek kb. 80 %-a elhal. Régi feltételezés, hogy a Parkinson-kór folyamata évekkel a diagnosztizálható szimptómák megjelenése előtt elkezdődik. Az újabb kutatások szerint, a Parkinson-kór az agy más területeire is kihat, jóval azelőtt, hogy a substantia nigra-t megtámadná és ténylegesen ezek a változások okozzák a Parkinson-kórra utaló nem-motoros tüneteket, mint depresszió, az ízlelés és a szaglás érzékének elvesztése, krónikus székrekedés stb.

Tartsuk szem előtt azonban, hogy ezek a vélemények az erősen korlátozott klinikai kutatási technikákra alapozott feltételezések. Előfordulhat, hogy a tünetek megjelenése előtt a betegség csupán néhány hónapig van jelen a szervezetben. Jelenleg nem tudunk határozott választ adni arra, hogy a Parkinson-kór folyamatai mikor kezdődnek el az agyban.

3. Kérem, magyarázza el a Parkinson-kór egyes fázisait. Szeretném tudni, hogy mire számíthatok a betegség előrehaladtával azért, hogy fel tudjak készülni rá.

A Parkinson-kór egyes szakaszait nem a látható tünetek határozzák meg, hanem a beteg korlátozottságának mértéke. Például az első szakaszban, a meghatározás szerint, csak a test egyik oldala érintett (enyhén), a beteg napi tevékenysége nem korlátozott. Az ötödik szakaszt úgy jellemzik, hogy a beteg mozgásában nagymértékben korlátozott, ágyhoz vagy kerekes székhez kötött, és a mindennapi tevékenységek ellátásában segítségre szorul.

A Parkinson-kórnak számos tünete van, de nem mindegyik beteg tapasztalja meg minden egyes vagy az összes tünetét és nem egy adott sorrendben. Miután a betegek napi tevékenysége között nagy az eltérés, egy olyan tünet, mint például a kéz remegése, van akit nagyon zavar, míg a másik életét egyáltalán nem befolyásolja, mivel nincs szüksége „biztos kézre".

Tehát, inkább arra ösztönözném Önöket, hogy tanulmányozzák a Parkinson-kórt magát, annak érdekében, hogy megértsék, milyen látható tünetei vannak, és milyen terápiák állnak rendelkezésre a tünetek romlásának kivédésére, amennyiben észlejük azokat. Arra bátorítanám Önöket, hogy tanulmányozzák az esetlegesen megjelenő tünetekre vonatkozó tornagyakorlatokat, étrendeket és megküzdési stratégiákat. Ismernünk kell a lehetőségeinket, tudnunk kell mit tegyünk, ha egyes problémák felmerülnek, azért, hogy felismerjük azokat és készek legyünk megbirkózni velük.

4. A 87 éves édesapám Parkinson-kórban szenved, a háziorvosa kezeli. Nem kéne neurológushoz mennie?

Neurológusra gyakran van szükség a következő esetekben: ha a betegeség előrehaladott, és a kezelése egyre összetettebbé válik a különféle gyógyszerek alkalmazása miatt, egyéb súlyosbító tényezők miatt, mint visszatérő egészségi problémák, a Parkinson-kór elleni gyógyszerek intoleranciája stb.

Számos háziorvos igen jól diagnosztizálja és gyógyítja a Parkinson-kórt, vagy azért, mert érdeklődő (felelősségének érzi, hogy lépést tartson a változásokkal, a haladással a tünetek kezelésében) vagy nagy körzetet lát el, és gyakorlatot szerzett (főleg azokban a körzetekben, ahol nincs neurológus). Ugyanakkor vannak háziorvosok, akik szívesebben irányítják Parkinson-kórban szenvedő betegeiket neurológushoz, mert úgy vélik, hogy a betegek jobb kezekben vannak, mivel ők nem ismerik eléggé, és nem járatosak kellőképpen a különféle kezelési lehetőségekben.

A kérdés az, hogy az édesapja úgy érzi-e, hogy megfelelően kezelik? Képes-e nap mint nap azt csinálni, amit szeretne vagy amit kell, vagy a tünetek jelentősen akadályozzák őt ebben? Végül, feltehet-e az édesapja kérdéseket, és kap-e ezekre kielégítő választ, vagy az orvos újra meg újra könyveket és egyéb forrásokat javasol számára?

Amennyiben az édesapja konzultálni szeretne egy neurológussal annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy az optimális kezelésben részesül, azt javasolnám, hogy keressen az „Orvos kereső"-ben lakóhelyéhez közeli neurológust. Lehet, hogy ez a konzultáció csak egyetlen alkalom lesz. A neurológus úgy érezheti, hogy a háziorvos megtette a szükséges lépéseket, és az a kezelés, amit előírt, teljesen megegyezik azzal, amit ő maga is javasolt volna. Ugyanakkor, lehetséges, hogy a neurológusnak más javaslatai vannak. Ebben az esetben a neurológus leírja az észrevételeit és javaslatait a háziorvosnak, aki folytatja édesapja kezelését.
A másik lehetőség az, hogy az édesapja a neurológust választja a Parkinson-kór gyógyítására, és a háziorvost csak általános egészségi problémákkal keresi fel.

5. Az édesapám 47 éves, és nemrég állapították meg nála a Parkinson-kórt. A tünetei gyorsan rosszabbodnak - ellentétben azzal, amit a Parkinson-kórról szóló könyvekben olvasok, vagyis nem tipikusan lassú a degeneráció. Lehetséges, hogy egy más típusú Parkinson-kórban szenved (ha igen akkor melyikben, és ez hogyan állapítható meg) vagy előfordulhat, hogy az ő esetében a Parkinson-kór előrehaladása ilyen gyors ütemű?


Önnek igaza van abban, hogy az Parkinson-kórban szenvedő egyének többségénél a progressziós ráta - több évtized felmérései alapján - igen lassú. Mégis, ez egyénenként más és más, egyes esetekben sokkal gyorsabb a progresszió, mint másoknál. Amennyiben a Parkinson-kór tüneteinek gyors romlását észleljük, egyéb lehetőségeket is figyelembe kell vennünk, melyek a következők:

1) Amennyiben az édesapjánál nemrég állapították meg a betegséget, lehetséges, hogy a diagnózis miatt depressziós vagy csak egyszerűen megijedt az eredménytől, és mint tudjuk, a stressz - átmenetileg - rontja a neurológiai tüneteket.

2) Szintén, ha mostanában diagnosztizálták az édesapja betegségét, lehet, hogy még nem sikerült beállítani számára a leghatékonyabb gyógyszeres kezelést, mely megfelelően enyhítené a tüneteket.

3) A másik, amire szintén oda kell figyelni, hogy előírás szerint szedi-e az antiparkinson orvosságait. Túl sokat vagy túl keveset vesz be belőle? Nem tér-e el a neurológus által felállított adagolástól?

4) További lehetőség, hogy egyéb gyógyszereket is szed más betegségekre. Vannak olyan gyógyszerek, melyeknek a Parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatásai vannak, míg vannak olyanok, melyek gátolják az antiparkinson (Parkinson-kór gyógyítását szolgáló) gyógyszerek hatását.

5) Az utolsó tényező lenne a pontos diagnózis felállítása. Léteznek olyan betegségek, melyek a Parkinson-kór tüneteihez hasonlóan kezdődnek, de nem reagálnak jól (vagy egyáltalán) az antiparkinson gyógyszerekre. Ezek a betegségek hasonlítanak a Parkinson-kórhoz, az előrehaladásuk tipikusan lassú, de a fent említett körülmények között a betegség romlik.

Kezeli-e az édesapját neurológus - lehetőleg olyan, aki a mozgásos rendellenességekre specializálódott (ez a neurológiának az a területe, melybe a Parkinson-kór is tartozik) ? Amennyiben nem, ezt mindenképpen javasolnám, mert ezeknek az orvosoknak nagy gyakorlatuk és határozottan több tapasztalatuk van a differenciál diagnózis felállításában, és a különféle gyógyszerek alkalmazásában.

További kérdések itt érhetők el:

A Parkinson-kór témakörében leggyakrabban felmerülő kérdések - 2.rész
A Parkinson-kór témakörében leggyakrabban felmerülő kérdések - 3.rész



Kérdését, hozzászólását írja meg a Parkinson fórumba!

 
 
Részletes keresés Részletes keresés
Orvos kereső
Karádi Oszkár Belgyógyászat, Klinikai... Karádi Oszkár Pécs